Bemutatkozik a méhész
Berty László Imre okleveles agrármérnök, mérnöktanár, méhész vagyok. 1974-ben születtem, diplomáimat Mosonmagyaróváron és Gödöllőn szereztem. Gödön, egy saját kialakítású, jórészt önellátásra berendezett tanyán élek feleségemmel és öt gyermekemmel.
25 éves koromban ébredt fel bennem a komoly érdeklődés a méhészet iránt egy-egy idősebb méhésszel való találkozás vagy méhesben tett látogatás kapcsán. Az érdeklődés hamarosan konok elhatározássá szilárdult. Egy májusi délelőttön kikerékpároztam a Göd-közeli akácosba, hátha találkozom egy méhésszel, aki segítene elindulni a méhészkedés útján.
Találkoztam... Mint kiderült, az utolsó megkésett vándorméhész volt ő, a többiek már mind napokkal korábban továbbköltöztek a vidékről. Az első segédkezéseket a pörgetésnél sok-sok szakkönyv átbogarászása, elolvasása követte. Egy évre rá, 2000 tavaszán megvásárolhattam első méhcsaládjaimat. A méhészet gyakorlatát magam kellett kitapasztalom. Sok mindent voltam kénytelen a magam kárán megtanulni, mivel a méhes napi teendői kapcsán nem tudtam kitől tanácsokat kérni. Az agráregyetem tett igazán szakemberré. Nem csak a konkrét méhészeti ismeretek, de az elsajátított további agrár-szakismeretek (pl.: meteorológiai, növényvédelmi, állattani, növénytani, gazdálkodási és közgazdasági stb.) mind roppant széles alapokat nyújt a méhészeti munkám eredményes folytatásához.
Szüleimtől, nagyszüleimtől örökölt természetszeretetem, valamint a népi hagyományok és a paraszti kultúra iránti érdeklődésem segítettek hozzá ahhoz, hogy éppen a természetközeli szemlélet és a hagyományos technológiai elemek alkalmazásában láttam meg olyan lehetőségeket a méhészet területén, amelyek alkalmazásával átlag feletti minőségű termelői mézet hatékonyan lehet termelni.
Méhészetünk egy erre tett nagy és izgalmas kísérlet.
Becsüljük a Teremtésre és a Teremtőre való ráutaltságunkat, és ajándékként éljük meg, hogy a munkánk kapcsán a természetben, a Teremtéssel körülvéve a tájban, és a tájból élhetünk.
